Egyperces novella - 2012-11-05

„Amint kiszálltam az autóból megpillantottam a fák között egy hídszerű kőépítményt, aminek a két oldalán vasból megmunkált kígyószerű alakzatok álltak. Kétszer is visszafordultam, hogy megnézzem. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, s bár már mennem kellett volna, odasétáltam. Akkor láttam, hogy a kígyók alján kínai sárkányhoz hasonlatos félelmetes fejek voltak. Majd tekintetem tovasiklott a lentebb futó sétányra, a távolban egy hidat is láttam. S a híd egy várhoz vezetett. De hisz, akkor eszméltem! ez a Vajda-hunyad vára. Minden nap itt parkolok munkába menet s még szinte soha nem álltam meg, hogy megnézzem mi is van körülettem. Hiszen ez egy vár, itt a város közepén! S milyen fenséges, ahogy kimagasodnak csúcsos tornyai a fák lombjai közül, melyek már majdnem kopaszok így november táján. A kiszáradt tómeder partján sétáltam végig, közben nézve a várat a túlparton, s arra gondoltam, legközelebb bemegyek oda is. Majd elértem a főutat, ahol gyorsan átvágtam az autósok között, hogy elérjem célomat, a kisföldalattit. Borongós, esős reggel volt, az emberek a fejükbe húzott kapucnijukkal vagy esernyőjükkel siettek dolgaikra, mégis ez a kő-híd olyan jelenés volt akkor ott nekem, mint egy gyönyörű napos, nyári reggel. – 2012.11.05.”

Megosztás a facebookon

Két pohár whisky, egy gyilkosság, egy kislány - Ha igazat beszélsz = meghalsz! Ha hazudsz, akkor is! Kitalált novella

Galaxy Lap Kiadó 2018. féléves szám Anonym szerző

A lány nagyon ki volt merülve. Ez a változatlan állapot, ez a tehetetlenség, hogy bármennyire is szeretne segíteni, akár az életét is odaadná, de semmit nem tehet, csupán azt, hogy vár, lelkiismeretesen bejár a kórházba, beszél hozzá, fogja a kezét, simogatja az arcát és mérhetetlenül szereti.

         120 km/órás sebességgel száguldott a 40-es úton Borsliget felé. Egyszer a távolban észrevette, hogy az út szélén megáll egy autó, majd még kettő, kipattan belőle 5-5 fegyveres ember, belelőnek az autóba, azt nem lehetett látni, hogy vajon a belsejébe-, vagy csak az autóba. Majd egy kannával körbejárták az autót, belelőttek a benzinbe és elhajtottak. Az ember ilyenkor tejesen ösztönösen és meggondolatlanul cselekszik, nem mérlegelve a következményeket. Kitti fékcsikorogva megállt az autó mellett, lángolt szinte az egész, belülről pedig iszonyatos bűz áradt és síkoltozást lehetett hallani. Legfőképpen egy kislány kétségbeesett kiabálását, hogy mami, mami. Kitti körbejárta az autót, majd elkezdte csapkodni pulóverével azt az ajtót, ahonnan a kiáltást hallotta. És meglátta a kislányt. Kirántotta az ajtót, de a kislány nem mert kiugrani. Végül Kitti kapta ki onnan, megégetve a kezét és a haja is megpörkölödött.

A kislány a szüleiért sírt, de őket már nem lehetett megmenteni, Kitti a kislánnyal együtt gyorsan beült az autójába és elhajtott. Nem sokkal utána a tűz elérte a benzintankot és az autó a levegőbe repült. Mentek tovább Borsliget felé. Kittit annyira hirtelen érte ez a dolog, hogy még nem is volt ideje feldolgoznia, épp ezért nem is volt tudatában annak, hogy mit is kéne hirtelenjében tennie. A kislány mély hallgatásba burkolózott, katatóniás állapotba került. Látszott, hogy nincs magánál. Kitti megálllt egy útmenti benzinkútnál, bementek a büfébe, a kislány nem kért semmit, meg se szólalt, csak tűrte, hogy vigyék. Betelefonált a munkahelyére és szólt, hogy kicsit később jön, de az is lehet, hogy egyáltalán nem megy be. Főnöke kérdezte, hogy miért, de nem volt képes elmondani. Csak annyit mondott, hogy majd elmesélem, majd, ahogy letette a telefont, felhívta a rendőrséget és bejelentette, hogy véleménye szerint gyilkosság történt, amikor is Borsliget felé tartott a 40-es úton gyilkosság történt, felrobbant egy autó az 50-es és 40-es km kő között. Mindenki meghalt. Kitti kiborult, de akislány miatt tartania kellett magát.

Beérve a munkahelyére, azonnal levetkőztette a kislányt és ráadta a saját ingét, meg egy zoknit. Aztán azonnal a főnökéhez ment be, megkérve egyik kollegáját, hogy vigyázzon a kislányra nagyon, addig, míg bent van a főnökénél. A kislány bólogatott, hogy jó. Elmesélte főnökének, hogy mi történt. Közben főnöke székkel kínálta, majd megkérdezte, hogy nem iszik-e valamit. Tudta, hogy Kittinek amúgy is van valami nagy baja, de mivel soha nem mutatkozott meg a munkájában, nem kérdezte meg. Kitti egy rövidet kért. Whiskyt tisztán, jég nélkül kért még kettőt. Aztán mondta, hogy ne haragudjon, de ma nem bír így dolgozni. Főnöke mondta,h ogy nem kell jönnie egész héten, úgyis már szerda van. Kitti hálás volt, fogta a kislányt és elmentek hozzá haza. Rózsabércen lakott, egy gyönyörű lakásban, átöltözött, megfürdette a kislányt, aki még mindig nem szólt egy szót sem. Tudta jól, hogy orvosra lenne szüksége, mert eléggé megégette a kezét és a kislány sem maradhat ebben az állapotban, de nem volt lelkiereje mindehhez, ehelyett beadott a kislánynak egy nyugtatót, meg magának is beadott egyet és lefeküdtek a hálóban. Kitti még a nyugtató hatására sem volt képes elaludni, pláne, hogy még egy óra multán sem hatott. A kislány viszont mély álomba zuhatn. Kitti nem tudta eldönteni, hogy vajoz ez most jó-e neki, hogy alszik, vagy még rosszabb, mint az ébrenlét. Töprengését a telefon csörgése szakította félbe. A kórházból telefonáltak, hogy javult a férje állapota, és minden bizonnyal egy pár órán belül fel fog ébredni. Azonnal felébredt, de ismét megszólalt a telefon, egy férfi volt a vonalban, idegen hang. Szó szerint megfenyegette Kittit, hogy bármit is mondjon a rendőrségnek ésha nem szól, akkor nem lesz semmi baja, de ha igen, akkor annak súlyos következményei lesznek, amit örökre bevésnek az emlékezetébe, úgy, hogy soha többé nem kell azon gondolkodnia, hogy mit is mondjon a rendőröknek. Kitti megígérte és azonnal fel is hívta a rendőrséget, hogy mi az eredmény és mondták, hogy csupán baleset történt, ahol felrobbant az autó, meggondolatlan tűzveszélyes áru szállítása miatt. Közölték vele, hogy minden bizonnyal túlreagálta a dolgot. Kitti még meg is erősítette ebben a rendőrt, mondván, hogy a férje hónapok óta mély kómában fekszik és előtte pont egész éjszaka nem aludt, rettentő kimerült és kétségbeesett volt és hogy ne haragudjanak, hogy feleslegesen ilyennel traktálta a rendőröket.

Majd miután lerakta a telefont, kihúzta, beült az autóba, a ksilányt betette a hátsó ülésre, betakarta és indult. Már a 40-esen tartott és fullra hajtotta az autót, max eddig 120 km/órás sebességgel ment, de most 150-el, amikor elkezdett jó három óra után hatni a nyugtató. Kába lett, de mivel már csupán 20 km-re volt, még jobban benyomta a gázt és előzgetett össze-vissza. A kórházba érve, már majdnem elaludt, de kivette a kislányt az autóból, aki még mindig aludt, bár elég sokat hánykolódott, sőt egyszer síkitott is egyet, ekkor ébresztette el a már az alvás határán lévő Kittit. Ahogy beléptek a kórházba, már az orvos várta őket, mikor meglátta Kittit, azonnal bevitte egy orvosi szobába és leültette. Megkérdezte mi történt, Kitti elmondta, az orvos megnézte a kezén a sebet, ami elég csúnya volt, ágyba rakatta a férjével egy szobában, melléjük a kislányt és megparancsolta, hogy aludja ki magát. Egész délután aludt, miközben fogta a férje kezét, aki fel is ébredt és nagyon örült, hogy kicsi felesége ott fekszik mellette, csak azt nem értette sehogyan sem, hogy ki az a kislány, aki mellette fekszik és miért van bekötve a felesége keze. Az orvos azonnal bejött, ahogy meglátta a monitoron, hogy felébredt immár 4 hónap kóma után a betege. Először ellenőrzött minden életfunkciót, majd elmagyarázta, mi történt és kérte, hogy ne izgassa fel magát. Kitti este ébredt csak fel és boldogan vette észre, hogy férje immár felébredt, és végtelen öröm töltötte el. Aztán aggódva körülnézett, de megnyugodott, amikor meglátta a kislányt. Elmesélt mindent a férjének és közösen megállapodtak, hogy náluk marad a kislány, nem szólnak a rendőrségnek. Az orvos szerzett nekik egy nagyon jó és kiváló gyermekpszichológust. Két hét után hazaengedték férjét végleg.  A kislányt kezeltették és nagyon jól haladtak. A kislány nagyon megszerette Kittiéket és velük szeretett volna maradni. Rendőrismerősükkel utánanézettek ennek a dolognak és biztonságosabbnak találták, ha megváltoztatják a kislány vezetéknevét, így felvette Kitti vezetéknevét. Valamint úgy lett bejegyezve, mintha rokonuk árva gyermeke lenne, és őket illetné a gyámság. Az ügy ezzel lezárult és megoldódott. A tettesekről nem sokat tudtak meg, de inkább nem is firtatták a dolgot. A tettesek sem keresték őket.

Mindez történt  1998. 09.30.-án.

Most  viszont 2018-at írunk immár húsz éve történt mindez és eddig egy kis novellaként volt a köztudatban, melyet először 10 éve adtak ki kitalált történetként és nagy sikere volt a kis vékony könyvnek, majd  tavaly, vagy talán már két éve is van, hogy megfilmesítették, de én túl valóságosnak találtam benne azt a részt, hogy a főszereplő, Kitti száguldott a 40-es úton épp kórházból jövet.

Utánanéztem hát egy kicsit és meglepődve láttam, hogy valójában feküdt akkor egy ilyen nevű beteg a kórházban, és járt nála a felesége, aki munkába igyekezett, és aznap jött a bejelentés egy szörnyű tűzbalesetről.

Hogy miért vártam vele ennyi ideig, az azért van, mert ma már annyira csodának számít a bűnözés, főleg egy ilyen eset, hogy nem tudtam szenzáció lenne-e belőle, egy jó történek, vagy esetleg szörnyű botrány kerekedne belőle, épp ezért rengeteg emberhez, kiadóhoz el kellett vinnem, elolvasták, felülbírálták, kritizáltak és mostanra végül úgy döntöttek, hogy kiadhatom, remélem nem ijesztettem meg vele senkit, kérem ez az eset 1998. szeptember 30.-án történt, nagyon régen, egy még teljesen bűnnel szennyezett világban, amikor a bűn nem szégyen volt, hanem divat és úgymond buli.

Remélem hisznek nekem és viszonyításnak fogják fel, hogy ahhoz a húsz évvel ezelőtti állapothoz képest, milyen csodálatos világunk lett és mennyit fejlődtünk, hogy le tudtuk győzni önmagunk gyarlóságát.

 

Megosztás a facebookon